Fondare 165 Risultati per: Ábrahám története

  • Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égõáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. (Teremtés könyve 22, 3)

  • A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messzirõl meglátta a hegyet. (Teremtés könyve 22, 4)

  • Ábrahám azt mondta a szolgáknak: "Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok." (Teremtés könyve 22, 5)

  • Ábrahám tehát fogta az égõáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, õ pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. (Teremtés könyve 22, 6)

  • Ez azt mondta: "Lám, itt a tûz és a fa, de hol a bárány az égõáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égõáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett. (Teremtés könyve 22, 8)

  • Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére. (Teremtés könyve 22, 9)

  • Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. (Teremtés könyve 22, 10)

  • De az Úr angyala rászólt az égbõl és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte. (Teremtés könyve 22, 11)

  • Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égõáldozatul a fia helyett. (Teremtés könyve 22, 13)

  • Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik". (Teremtés könyve 22, 14)

  • Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt. (Teremtés könyve 22, 19)

  • (Betuel nemzette Rebekkát.) Ezt a nyolcat szülte Milka Nachornak, Ábrahám testvérének. (Teremtés könyve 22, 23)


“Se precisamos ter paciência para suportar os defeitos dos outros, quanto mais ainda precisamos para tolerar nossos próprios defeitos!” São Padre Pio de Pietrelcina