Zsoltárok könyve, 7
1. (Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.)
2. Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözõmtõl és szabadíts meg!
3. Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene.
4. Uram, Istenem, ha olyasmit tettem... ha kezemhez jogtalanság tapad,
5. ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak,
6. akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensõmet a porba!
7. Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet!
8. Gyûljenek köréd a nemzetek, elõttük állítsd fel ítélõszéked.
9. [Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint!
10. Legyen vége a galádok gazságának, tedd erõssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója.
11. Isten az én védõpajzsom. Õ menti meg az igaz szívûeket.
12. Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat,
13. ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz:
14. maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak.
15. Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem.
16. Gödröt ásott, kimélyítette, de õ esett a maga ásta verembe.
17. Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére.
18. De én dicsõítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.