1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.)

2. Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Õrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtõl!

3. Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétõl!

4. Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserû szavukat ontják, mint a mérges nyilat,

5. hogy rejtekükbõl eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék.

6. Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tõrt. Így szólnak: "Ki lát bennünket?

7. Titkos útjainkat ki tekinti át?" Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet.

8. Isten saját nyilaival találja el õket, és váratlanul üt sebet rajtuk.

9. Nyelvük miatt veszíti el õket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket.

10. Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten mûveit, és tetteit megértik.

11. Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívûek mind dicsekedhetnek.





“Subamos sem nos cansarmos, sob a celeste vista do Salvador. Distanciemo-nos das afeições terrenas. Despojemo-nos do homem velho e vistamo-nos do homem novo. Aspiremos à felicidade que nos está reservada.” São Padre Pio de Pietrelcina