Izajás könyve, 64

1. mint ahogy a láng felgyújtja a rõzsét, és ahogy a tûz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid elõtt, és a nemzetek megrendülnének színed elõtt.

2. Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt,

3. és amilyenekrõl soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.

4. Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened.

5. Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél.

6. Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted elõlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bûneink hatalmának.

7. Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed mûve vagyunk mindnyájan.

8. Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.

9. Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá,

10. a ház, amely szentélyünk és dicsõségünk volt, ahol atyáink dicsõítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk.

11. Uram, vajon eltûrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz mérhetetlenül megalázva minket?