1. (A karvezetõnek, Gát szerint - Dávid zsoltára.)

2. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsõséged az egekig magasztalja

3. a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védõbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülõt és a lázadót.

4. Bámulom az eget, kezed mûvét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál.

5. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?

6. Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsõséggel és fönséggel koronáztad.

7. Hatalmat adtál neki kezed mûve fölött, mindent lába alá vetettél:

8. minden juhot és barmot, a mezõk vadjait,

9. az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering,

10. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!





“A ingenuidade e’ uma virtude, mas apenas ate certo ponto; ela deve sempre ser acompanhada da prudência. A astúcia e a safadeza, por outro lado, são diabólicas e podem causar muito mal.” São Padre Pio de Pietrelcina