Jób könyve, 26
1. Jób akkor válaszolt és így szólt:
2. Sokat segítettél a tehetetlenen, az erõtlen karnak támaszul szolgáltál;
3. jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességrõl tettél bizonyságot!
4. De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belõled?
5. Összerezzennek még az árnyak is, megijed a víz is, s mind, ami benne él.
6. Elõtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva.
7. Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti.
8. Õ sûríti össze a vizet felhõkbe, s nem szakad el alattuk az ég boltozata.
9. Õ az, aki elfödi a telihold arcát, felhõtakaróját fölé borítja.
10. A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos.
11. Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától.
12. Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik.
13. Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze.
14. De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tõle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?