Talált 356 Eredmények: igaz
Igaz, hogy atyám nehéz igát rakott rátok. De én még jobban megnehezítem jármotokat. Atyám ostorral fegyelmezett, én meg majd skorpiókkal fenyítelek benneteket." (Királyok I. könyve 12, 11)
A gileádi Tisbébõl való Illés, a tisbei így szólt Achábhoz: "Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se esõ, csak az én szavamra." (Királyok I. könyve 17, 1)
Azt felelte: "Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rõzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk." (Királyok I. könyve 17, 12)
Amint igaz, hogy az Úr, a te Istened él: nincs nép és nincs ország, ahova uram el ne küldött volna a keresésedre. S amikor azt felelték neki: nincs itt, megeskette a népet meg az országot, hogy csakugyan nem találtak. (Királyok I. könyve 18, 10)
Illés azt felelte: "Amint igaz, hogy él a Seregek Ura, akinek szolgálatában állok: még ma megjelenek a színe elõtt." (Királyok I. könyve 18, 15)
Michajehu azonban azt felelte: "Amint igaz, hogy az Úr él: azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem." (Királyok I. könyve 22, 14)
Illés így szólt Elizeushoz: "Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld." Elizeus azonban ezt felelte: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Bételbe. (Királyok II. könyve 2, 2)
Illés meg így szólt hozzá: "Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr." De az ezt mondta neki: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Jerikóba. (Királyok II. könyve 2, 4)
Illés pedig így szólt hozzá: "Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld." De õ azt mondta: "Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: nem hagylak el." Így mind a ketten elmentek. (Királyok II. könyve 2, 6)
Elizeus így szólt: "Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak. (Királyok II. könyve 3, 14)
A fiú anyja azonban így szólt: "Úgy igaz, ahogy az Úr él és úgy igaz, amint te élsz: nem tágítok!" Erre elindult és követte. (Királyok II. könyve 4, 30)
De az így felelt: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek a szolgálatában állok: nem fogadok el semmit." Hiába unszolta, hogy fogadja el, nem volt rá hajlandó. (Királyok II. könyve 5, 16)