Talált 268 Eredmények: belépés az ígért földre
De a sereg így szólt Saulhoz: "Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy gyõzelmet kivívta Izraelben? Nem, azt nem lehet. Amint igaz, hogy az Úr él: egyetlen haja szála sem hullhat a földre! Hisz Istennel vívta ki ezen a napon a gyõzelmet!" Így a nép fölmentette Jonatánt, s nem kellett meghalnia. (Sámuel I. könyve 14, 45)
Közben belenyúlt a táskájába, kivett egy követ, elhajította a parittyájából és homlokon találta a filiszteust. A kõ behatolt a homlokába, úgyhogy arccal a földre bukott. (Sámuel I. könyve 17, 49)
Ha aztán az Úr mind megadja uramnak azt a jót, amit ígért neki és Izrael királyává teszi, (Sámuel I. könyve 25, 30)
De nem, vérem nem omlik az Úrtól távol a földre. Még akkor sem, ha Izrael királya kivonult, hogy hajszolja életemet, amint a hegyek közt a foglyot szokás üldözni." (Sámuel I. könyve 26, 20)
A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult elõtte. (Sámuel II. könyve 1, 2)
Abner újra felszólította Azahelt: "Hagyd abba, mert földre terítlek, aztán hogy nézek testvérednek, Joábnak a szemébe?" (Sámuel II. könyve 2, 22)
De ez vonakodott odébb állni. Erre Abner lándzsája végét a hasába döfte, úgyhogy a lándzsa a hátán jött ki. A földre bukott és meghalt azon a helyen. Azok, akik oda mentek arra a helyre, ahol Azahel elesett és meghalt, mind megálltak. (Sámuel II. könyve 2, 23)
Ezt meg azt tegye Isten Abnerral - igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni. (Sámuel II. könyve 3, 9)
Aztán legyõzte a moábitákat, majd - miután parancsára a földre feküdtek elõtte -, mérõzsinórral kimérte õket. Két mérõzsinórnyit mért a megölésükre és egy teljes mérõzsinórnyit az életben hagyásukra. Így a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki. (Sámuel II. könyve 8, 2)
Erre a király felállt, megszaggatta ruháját és a földre vetette magát. Udvari emberei is mind úgy álltak ott, megszaggatott ruhában. (Sámuel II. könyve 13, 31)
(Az asszony) azonban tovább beszélt: "Mondja hát ki a király az Úrnak, Istenének a nevét, hogy a vérbosszút álló ne törjön vesztére és ne pusztítsa el fiamat." Erre így szólt hozzá: "Amint igaz, hogy az Úr él: a fiadnak egy haja szála sem esik le a földre." (Sámuel II. könyve 14, 11)
Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyûjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tõle számûzve, akit számûzött. (Sámuel II. könyve 14, 14)