Talált 212 Eredmények: Salamon

  • Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat. (Királyok I. könyve 3, 1)

  • Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal õ is a magaslatokon áldozott és tömjénezett. (Királyok I. könyve 3, 3)

  • A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentõsebb magaslat. Ezer égõáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron. (Királyok I. könyve 3, 4)

  • Salamon azt felelte: "Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hûségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed elõtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül. (Királyok I. könyve 3, 6)

  • Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá. (Királyok I. könyve 3, 10)

  • Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égõáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak. (Királyok I. könyve 3, 15)

  • Salamon király uralkodott egész Izrael fölött. (Királyok I. könyve 4, 1)

  • Abinadab fia Dor egész dombvidékén; Salamon lánya, Tafaat volt a felesége; (Királyok I. könyve 4, 11)

  • Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra a folyótól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki és alattvalói voltak Salamonnak, amíg csak élt. (Királyok I. könyve 5, 1)

  • Salamon napi szükséglete 30 kor lisztlángot és 60 kor simalisztet tett ki, (Királyok I. könyve 5, 2)

  • Júda és Izrael biztonságban éltek, ki-ki a maga szõlõje és fügefája árnyékában, Dántól Beersebáig, amíg csak Salamon élt. (Királyok I. könyve 5, 5)

  • Ezek a kormányzók látták el Salamont mindennel, ami Salamon király asztalára került, mindegyikük egy hónapig; nem hagyták, hogy valami is hiányozzék. (Királyok I. könyve 5, 7)


“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina