Jeremiás könyve, 25

1. Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felõl Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának elsõ esztendeje.]

2. Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának:

3. Jozijának, Amon fiának, Júda királyának 13. esztendejétõl mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendõ óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg;

4. valóban az Úr folyton-folyvást küldte hozzátok összes szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattátok meg õket, s ügyet se vetettetek rájuk].

5. Ez volt az üzenet: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekbõl, hogy megmaradhassatok ezen a földön, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktõl fogva és mindörökre.

6. [És ne szegõdjetek idegen istenekhez, hogy nekik szolgáljatok és õket imádjátok. Ne ingereljetek haragra kezetek alkotásaival, nehogy lesújtsak rátok.]

7. De ti nem hallgattatok rám [- mondja az Úr -, sõt haragra ingereltetek kezetek alkotásaival a saját vesztetekre].

8. Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok szavamra,

9. elküldök észak minden nemzetségéért [és Nebukadnezárért, szolgámért, Babilon királyáért - mondja az Úr]. Idehozom õket erre a földre, ennek lakóira [és a körülöttük lakó nemzetekre]. És átengedem õket a pusztulásnak, hogy borzalommá, gúny tárgyává legyenek, és örökké tartó szégyen legyen a sorsuk.

10. Elnémítom közöttük az öröm és a vigasság hangját; a võlegény és a menyasszony szavát; a malom zúgását, és kioltom lámpáik fényét.

11. Az egész ország elhagyatott pusztasággá lesz, mert lakói szolgaságba mennek a nemzetek közé, hetven esztendõre.

12. [De amikor eltelik a hetven esztendõ, megbüntetem Babilon királyát és azt a népet - mondja az Úr - azért a gonoszságért, amelyet végbevitt. Megbüntetem a káldeusok országát, és pusztasággá teszem mindörökre.]

13. És valóra váltom abban az országban mindazt, amit ellene kimondtam, ami meg van írva ebben a könyvben. Ezt jövendölte Jeremiás a nemzetek ellen.

14. [Mert õket is szolgaságra vetik hatalmas nemzetek és nagy királyok. Így aztán visszafizetek nekik tetteik és kezük munkája szerint.]

15. Az Úr, Izrael Istene, így szólt hozzám: Vedd a kezembõl ezt a borral telt serleget, és itasd meg belõle az összes nemzetet, amelyhez elküldelek.

16. Hadd igyanak belõle, hogy megtántorodjanak és eszüket veszítsék, mielõtt rájuk szabadítom a kardot.

17. Elvettem hát a serleget az Úr kezébõl és megitattam belõle minden nemzetet, amelyhez elküldött az Úr:

18. [Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és fõembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem õket, mint ahogy az ma van];

19. a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáival, fõembereivel és összes népével együtt;

20. aztán minden fajta népséget, [így Uz földjének minden királyát] a filiszteusok földjének minden királyát; Askalont, Gázát, Akkaront és Asdod maradékát;

21. Edomot, Moábot és Ammon fiait,

22. Tírusz [valamennyi] királyát, Szidón valamennyi királyát és a szigetországok királyait, akik a tengeren túl laknak;

23. Dedánt, Temát, Buzt, és az összes nyírott halántékút;

24. Arábia valamennyi királyát, akik a pusztában laknak;

25. [Zimri összes királyát] Elám összes királyát és a médek összes királyát;

26. aztán észak minden királyát közel és távol, az egyiket a másik után; vagyis a föld színén levõ minden országot [végül még Sesák királya is iszik belõle].

27. Ezt mondd majd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok! Részegedjetek meg! Hányjatok! Essetek el, s ne keljetek föl többé addig, míg rátok nem szabadítom a kardot.

28. Ha pedig nem akarják elvenni kezedbõl a serleget, hogy igyanak belõle, akkor így beszélj: Ezt mondja a Seregek Ura: Meg kell innotok!

29. Mert ha arra a városra, amely a nevemet viseli, pusztulást hozok, hogyan gondoljátok, hogy ti büntetlenül maradtok? Bizony, nem maradtok büntetlenül. Mert magam szólítom ide a kardot a föld minden lakója ellen - mondja a Seregek Ura.

30. Te pedig hirdesd nekik mindezeket a szavakat és mondd nekik: Harsog az Úr a magasból, mennydörög szent hajlékából. Fölemeli hangját legelõje ellen, úgy kiáltozik, mint akik a szõlõt tapossák, szózata elhatol a föld minden lakójához,

31. a föld végsõ határáig. Mert az Úr ítéletet hirdet a nemzetek fölött, minden ember fölött ítélkezik: a gonoszokat kiszolgáltatja a kardnak - mondja az Úr.

32. Így beszél a Seregek Ura: Nézzétek! A csapás vándorol az egyik nemzetrõl a másikra; és nagy szélvész támad a föld végsõ határairól.

33. Akiket az Úr megöl azon a napon, szétszóródnak a föld egyik végétõl a másikig. Nem gyászolják meg õket; senki nem szedi össze és nem temeti el õket; úgy hevernek majd a föld színén, mint a trágya.

34. Jajgassatok, pásztorok, üvöltsetek, vessétek magatokat a porba, ti, vezérei a nyájnak, mert elérkezett pusztulástok napja; úgy elhulltok, mint a leölésre kiválasztott kosok.

35. Nincs hová futniuk a pásztoroknak, nincs menekvésük a nyáj vezéreinek.

36. Hallgassátok: hogy hangzik a pásztorok kiáltása, hogy zúg a nyáj vezéreinek jajgatása, mert az Úr elpusztította legelõiket,

37. feldúlta békés mezõiket.

38. Az oroszlán elõjött rejtekébõl, országuk pusztasággá lett a pusztító kard és az Úr izzó haragja miatt.