Jelenések könyve, 10
1. Ekkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égbõl. Felhõ övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a Nap, lába meg izzott, mint a tûzoszlop.
2. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön.
3. Nagy szóval kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt.
4. Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égbõl szózat hallatszott: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!"
5. És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte,
6. megesküdött az örökkön-örökké élõre, aki teremtette az eget és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: "Nincs többé haladék!
7. Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak."
8. Azután az égi hang újra szólt hozzám: "Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezébõl, aki a tengerben és a földön áll."
9. Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: "Nesze, nyeld le! Keserû lesz tõle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz."
10. Elvettem az angyal kezébõl a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tõle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserû lett.
11. Ekkor ezt mondták nekem: "Ismét jövendölnöd kell sok néprõl, nemzetrõl, nyelvrõl és királyról."