1. (Dávid zsoltára, amikor menekült fia, Absalom elõl.)

2. Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem!

3. Hányan mondják rólam: "Nincs menedéke Istenénél!"

4. De te, Uram, azért védõpajzsom vagy, te vagy dicsõségem, csüggedt fejem fölemeled.

5. Hangos szóval kiáltottam az Úrhoz, s õ meghallgatott szent hegyérõl.

6. Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom.

7. Nem félek a nép ezreitõl, ha ellenségesen körülvesznek.

8. Kelj föl, Uram, adj szabadulást, Istenem! Hiszen minden ellenségemet arcul verted, és a leselkedõk fogait kitörted.

9. Az Úrnál a segítség, legyen áldásod népeden!





“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina