Jób könyve, 18
1. Válaszul így beszélt a suachi Bildád:
2. Mikor teszel végre pontot beszédedre? Azt gondolod tán, hogy nem merünk szólni?
3. Miért hasonlítasz az állatokhoz minket, miért vagyunk szemedben oktalan állatok?
4. Ha szétmarcangolod magad haragodban, néptelenedjék el miattad az ország? Mozduljanak el tán helyükrõl a sziklák?
5. Bizony hogy kialszik a bûnösnek fénye, tüzének lángja nem világít többé.
6. Sátrában sötétségre változik a fény, kialszik a lámpa, amely fölötte függ.
7. Szilárd léptei elbizonytalanodnak, csapda lesz számára a saját terve.
8. Mert hálóba bonyolódik a lába, és amikor jár-kel, fonadékon lépked.
9. A hurok megfogja a sarkát, köréje meg pányva csavarodik.
10. A háló, mi megfogja, el van rejtve útján, és a földre téve készen a kelepce.
11. Félelmek támadnak rá körös-körül, lába nyomában mögötte vonulnak.
12. Útjain az éhség szegõdik társául, s kész a veszedelem elgáncsolására.
13. A bõrét betegség rágja és emészti, és korai halál nyeli el tagjait.
14. Elûzik sátrából, melyben bizakodott, kergetik egész a félelem királyáig.
15. Aztán a sátrában Lilit telepszik meg, s kénnel szórják be a helyet, ahol lakott.
16. Alul elszáradtak már a gyökerei, fönt meg az ágai lettek szárazak.
17. Még az emléke is eltûnik a földrõl, nem marad fenn neve az utcákon.
18. Sötétbe taszítják a világosságról, és elüldözik a földkerekségrõl.
19. Népe között nem lesz fia-unokája, nem marad utána legelõin senki.
20. Napja miatt félnek napnyugat fiai, kelet fiait meg iszonyat fogja el.
21. Ilyen sorsra jut biz" a gonosz lakása, annak lakóhelye, ki nem féli az Istent.