Ezekiel könyve, 10

1. Körülnéztem, s lám, az égboltozaton, amely a kerubok feje fölött volt, mintha zafírkõ lett volna, s olyasvalami látszott fölöttük, mint egy trón.

2. Ekkor így szólt a fehér ruhába öltözött emberhez: "Menj a kerubok alatt levõ kerekek közé, végy tele marokkal a kerubok alatt levõ parázsból, és hintsd a városra!" S a szemem láttára odament.

3. A kerubok a templom jobb oldalán álltak, amikor az ember bement, és a felhõ betöltötte a belsõ udvart.

4. Az Úr dicsõsége a kerubokról a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhõvel, és az udvart betöltötte az Úr dicsõsége ragyogásával.

5. A kerubok szárnyainak csattogása a külsõ udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél.

6. Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: "Végy tüzet a kerubok közt levõ kerekek közül!" Erre az odament és megállt a kerék mellett.

7. A kerub kinyújtotta kezét a kerubok között levõ tûz felé, vett belõle, és a fehér ruhába öltözött ember kezébe adta. Az elvette és kiment.

8. Akkor azt láttam, mintha a keruboknak emberi kezük lett volna a szárnyuk alatt.

9. Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit.

10. Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna.

11. Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította õket, és nem fordultak meg menet közben.

12. Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek.

13. Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: "galgal".

14. Mindegyiknek négy arca volt: az elsõ bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc.

15. A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élõlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam.

16. Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földrõl, a kerekek ottmaradtak mellettük.

17. Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élõlény lelke volt bennük.

18. Az Úr dicsõsége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött.

19. A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földrõl, s amikor eltávoztak, velük voltak a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsõsége ott volt fölöttük.

20. Ez az az élõlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak.

21. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnya alatt.

22. Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt, maga elõtt.