Löydetty 529 Tulokset: Mózes és kígyó

• A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?" (Teremtés könyve 3, 1)

• Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni. (Teremtés könyve 3, 4)

• Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem." (Teremtés könyve 3, 13)

• Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik. (Teremtés könyve 49, 17)

• Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, "mivel - úgymond - a vízbõl húztam ki". (Kivonulás könyve 2, 10)

• Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. (Kivonulás könyve 2, 11)

• Az így válaszolt: "Ki tett téged fõnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?" Mózes megijedt és így szólt magában: "A dolog nyilvánvalóan kitudódott." (Kivonulás könyve 2, 14)

• Az odaérkezõ pásztorok azonban elkergették õket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat. (Kivonulás könyve 2, 17)

• Így Mózes elszegõdött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. (Kivonulás könyve 2, 21)

• Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait õrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. (Kivonulás könyve 3, 1)

• Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: "Mózes, Mózes!" "Itt vagyok" - felelte. (Kivonulás könyve 3, 4)

• Azután így folytatta: "Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene." Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. (Kivonulás könyve 3, 6)