Zsoltárok könyve, 57
1. (A karvezetõnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul elõl barlangba menekült.)
2. Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.
3. Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem.
4. Küldjön segítséget az égbõl és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözõimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hûségét.
5. Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard.
6. Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsõséged!
7. Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele.
8. A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.
9. Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt!
10. A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked.
11. Mert irgalmad az égig felér, hûséged eléri a felhõket.
12. Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsõséged!