Zsoltárok könyve, 32
1. (Tanítóköltemény - Dávidtól.) Boldog, akinek a bûne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
2. Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
3. Ameddig hallgattam, velõmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége.
4. Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tûzõ napon.
5. De akkor megvallottam neked bûnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: "Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!" S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bûnömet.
6. Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el.
7. Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtõl, s körülveszel a szabadulás dalaival.
8. Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik:
9. Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell õket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!"
10. A bûnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma.
11. Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívûek!