1. Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba.

2. Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is õnála, a Mindenhatónál.

3. Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni.

4. A jó emberrel tégy jót, ne a bûnöst segítsd.

5. Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tõle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erõsebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed.

6. Mert a Mindenható gyûlöli a bûnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet.

7. Adj a jó embernek, de a bûnösön ne segíts.

8. Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk.

9. Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz.

10. Ne bízzál sose az ellenségedben, gonoszsága, mint a fém, egyre rozsdásabb lesz.

11. Hogyha hallgat is rád, s meghajol elõtted, akkor is vigyázz és õrizkedj tõle. Úgy tégy, mint amikor a tükröt tisztítod: meglátod, végül is eltûnik róla a rozsda.

12. Ne engedd meg neki, hogy melletted álljon, nehogy félrelökjön és helyedre lépjen. Ne tûrd el azt se, hogy jobbodon üljön, mert még tolakodva elfoglalja széked, akkor aztán hitelt adsz szavamnak, és rá emlékezve megbánod, amit tettél.

13. Ki szánja a bûvölõt, ha megmarja a kígyó, vagy azokat, akik fenevadak közelébe mennek?

14. Így jár, aki gonosz emberhez szegõdik, és belegabalyodik az õ bûneibe.

15. Amíg állsz lábadon, nem fedi fel magát, de hogyha meginogsz, nem tart ki melletted.

16. Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van.

17. Hogyha baj ér, magad körül látod, úgy tesz, mintha segítene és a sarkadban van.

18. Csóválja a fejét, kezét összecsapja, mindenfélét suttog, s arcát fintorítja.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina