1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, mennyivel különb a szõlõtõke fája, mint a többi fa ága az erdõben?

3. Vesznek-e belõle fát, hogy valamilyen tárgyat készítsenek belõle? Készítenek-e belõle karót, hogy bármit is rá akasszanak?

4. Nézd, a tûzre vetik, hadd égjen el. A két végét már elhamvasztotta a tûz, és a közepe is lángot fogott. Alkalmas-e hát arra, hogy megmunkálják?

5. Még amikor ép volt, akkor sem lehetett használni semmire, hát még akkor, amikor a tûz belekapott és megemésztette.

6. Ezt mondja ezért az Úr, az Isten: Amint az erdõ fái közül a szõlõvesszõt tûzbe vetem, hadd eméssze meg, ugyanúgy bánok Jeruzsálem lakóival is.

7. Ellenük fordítom arcomat. Kimenekültek a tûzbõl, de a tûz megemészti õket. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd ellenük fordítom arcomat.

8. Az országot pusztasággá teszem, mert hûtlenek lettek hozzám - mondja az Úr, az Isten.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina