Found 348 Results for: Samuel Saul
Amikor a város határához értek, Sámuel így szólt Saulhoz: "Mondd a szolgádnak, hogy menjen elõre, te meg maradj itt, hogy tudtodra adhassam az Isten szavát." (Sámuel I. könyve 9, 27)
Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: "Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környezõ ellenségei kezébõl. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé: (Sámuel I. könyve 10, 1)
Amikor azok, akik korábban ismerték, látták, hogy a prófétákkal együtt õ is jövendöl, az emberek így szóltak egymáshoz: "Mi történt Kis fiával? Saul is a próféták közt van?" (Sámuel I. könyve 10, 11)
Az egyikük megjegyezte: "És ki az apja?" Ezért keletkezett ez a szólásmondás: "Saul is a próféták közt van?" (Sámuel I. könyve 10, 12)
Sault nagybátyja megkérte: "Beszéld el, mit mondott nektek Sámuel." (Sámuel I. könyve 10, 15)
Saul ezt válaszolta nagybátyjának: "Tudtunkra adta, hogy a nõstény szamarak elõkerültek." Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit. (Sámuel I. könyve 10, 16)
Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába, (Sámuel I. könyve 10, 17)
Ekkor Sámuel minden törzset elõléptetett, és a sorsvetés Benjamin törzsére esett. (Sámuel I. könyve 10, 20)
Ekkor Sámuel így szólt az egész néphez: "Nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincs közöttetek." A nép ujjongott és felkiáltott: "Éljen a király!" (Sámuel I. könyve 10, 24)
Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába. (Sámuel I. könyve 10, 25)
Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellé szegõdtek. Néhány semmirekellõ azonban így beszélt: "Ugyan mit segíthet ez rajtunk?" S lenézték és nem vittek neki ajándékot. (Sámuel I. könyve 10, 26)
Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezõrõl, s megkérdezte: "Mi történt a néppel, hogy sír?" Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét. (Sámuel I. könyve 11, 5)