Found 74 Results for: Illés
Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból. (Királyok II. könyve 2, 1)
Illés így szólt Elizeushoz: "Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld." Elizeus azonban ezt felelte: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Bételbe. (Királyok II. könyve 2, 2)
Illés meg így szólt hozzá: "Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr." De az ezt mondta neki: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!" Így hát elmentek Jerikóba. (Királyok II. könyve 2, 4)
Illés pedig így szólt hozzá: "Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld." De õ azt mondta: "Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: nem hagylak el." Így mind a ketten elmentek. (Királyok II. könyve 2, 6)
Illés fogta a köntösét, összegöngyölte és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta. (Királyok II. könyve 2, 8)
Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: "Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielõtt elválok tõled!" Elizeus így felelt: "Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedbõl!" (Királyok II. könyve 2, 9)
S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta õket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. (Királyok II. könyve 2, 11)
Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján. (Királyok II. könyve 2, 13)
Aztán fogta Illés köntösét, ráütött (vele) a vízre és azt mondta: "Hol az Úr, Illés Istene?" Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment. (Királyok II. könyve 2, 14)
Amikor a prófétatanítványok odaátról látták, felkiáltottak: "Illés lelke leszállt Elizeusra!" S eléje mentek, a földre borultak elõtte, (Királyok II. könyve 2, 15)
Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa az Urat?" Izrael királyának egyik embere azt válaszolta: "Itt van Elizeus, Safát fia, aki vizet öntött Illés kezére." (Királyok II. könyve 3, 11)
Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: "Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét, (Királyok II. könyve 9, 36)