Gefunden 35 Ergebnisse für: finom vászonfüggönyök

  • Hiszkija örült, és megmutatta nekik kincseskamráját, az ezüstöt, az aranyat, a fûszerfélét, a finom olajat, egész fegyvertárát, s mindent, ami csak volt a kincsesházban. Nem volt a palotájában és a székhelyén semmi, amit meg ne mutatott volna. (Királyok II. könyve 20, 13)

  • Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétû, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, (Bölcsesség könyve 7, 22)

  • A Seregek Ura minden nemzetnek bõséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erõs színbor. (Izajás könyve 25, 6)

  • hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztõ tûzzel. (5ab) Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada. (Izajás könyve 29, 6)

  • Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érõ füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen. (Jeremiás könyve 24, 2)

  • Díszes ruhát, finom bõrbõl készült sarut adtam rád, bisszussal öveztelek és selyembe burkoltalak. (Ezekiel könyve 16, 10)

  • Üzleteket kötöttek veled Seba és Ráma kereskedõi, és finom balzsamot, mindenféle drágakövet és aranyat adtak áruidért. (Ezekiel könyve 27, 22)

  • A bábelieknek volt egy Bél nevû bálványuk. Mindennap tizenkét véka finom búzalisztet, negyven juhot és hat korsó bort költöttek rá. (Dániel könyve 14, 3)

  • korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak. (Ámosz könyve 6, 6)

  • Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. (Máté evangéliuma 11, 8)

  • Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak és a kényelemnek élnek, a királyi palotákban találhatók. (Lukács evangéliuma 7, 25)


“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina