Znaleziono 1158 Wyniki dla: Jehora király
Dávid így felelt: "Lám, itt a király lándzsája. Jöjjön át valamelyik szolgád, és vigye el. (Sámuel I. könyve 26, 22)
A király azt válaszolta neki: "Ne félj! Mit látsz?" "Egy szellemet látok, amint fölfelé száll a földrõl" - mondta az asszony. (Sámuel I. könyve 28, 13)
második fia Kileáb, a Kármelbe való Nabal feleségétõl, Abigailtól; a harmadik Absalom, a gesuri király, Talmai lányának, Machának a fia; (Sámuel II. könyve 3, 3)
Abner azonban így szólt Dávidhoz: "Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyûjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved." Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s õ el is ment békében. (Sámuel II. könyve 3, 21)
Aztán Dávid megparancsolta Joábnak és az egész vele tartó népnek: "Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek gyászruhát és sirassátok meg Abnert!" Dávid király maga kísérte a koporsót. (Sámuel II. könyve 3, 31)
S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép. (Sámuel II. könyve 3, 32)
Aztán a király siratóénekbe kezdett Abnerra. Így szólt: "Úgy kellett meghalnia Abnernak, mint valami elvetemültnek. (Sámuel II. könyve 3, 33)
A király akkor így szólt szolgáihoz: "Hát nem tudjátok, hogy ma Izraelben egy fejedelem, egy ember halt meg? (Sámuel II. könyve 3, 38)
Ami engem illet, bár fölkent király vagyok, ma gyengének bizonyulok; ezek az emberek, Ceruja fiai túl erõsek nekem. Az Úr torolja meg a gonoszon a gonoszságát!" (Sámuel II. könyve 3, 39)
Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr elõtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává. (Sámuel II. könyve 5, 3)
Dávid harmincéves volt, amikor király lett, és negyven esztendeig uralkodott királyként. (Sámuel II. könyve 5, 4)
Ezután a király Jeruzsálem alá vonult embereivel a jebuziták ellen, akik azon a vidéken laktak. Azt mondták Dávidnak: "Nem jutsz be oda, elûznek a vakok és a sánták. [Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem jut be oda.] (Sámuel II. könyve 5, 6)