Zsidóknak írt levél, 9
1. Mindenesetre az elõzõ szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye:
2. egy sátor. Ennek elsõ részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.
3. A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész,
4. itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában õrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit.
5. Fölötte a dicsõséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekrõl egyenként most nem szükséges szólnom.
6. Amióta ezt így elrendezték, az elsõ sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végzõ papok.
7. A másodikba azonban csak a fõpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bûneiért ajánlott föl.
8. A Szentlélek ezzel azt jelezte, hogy addig, amíg az elsõ sátor fennáll, a legszentebb szentélybe vezetõ út nem nyílik meg.
9. Ez úgy fogható fel, mint utalás a jelen idõkre, mert hisz ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkileg nem tehetik tökéletessé;
10. tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételbõl, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelezõ erejük csak az újjárendezés idejéig tart.
11. Krisztus azonban a ránk váró javak fõpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebbõl a világból való.
12. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.
13. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üszõ hamva a tisztátalanokra hintve külsõleg tisztává teszi õket,
14. mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektõl Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élõ Istennek szolgáljunk.
15. Ezért õ új szövetség közvetítõje. Elõbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bûnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
16. Ahol ugyanis van végrendelet, elõbb bizonyítani kell a végrendelkezõ halálát,
17. hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerõs; addig, amíg a végrendelkezõ él, nem érvényes.
18. Ezért az elsõ szövetséget sem kötötték vér nélkül.
19. Miután ugyanis Mózes - a törvény elõírása szerint - minden rendelkezést felolvasott az egész nép elõtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet,
20. e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött."
21. Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is.
22. Sõt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bûnbocsánat.
23. A mennyekben levõk elõképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.
24. Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak elõképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe elõtt közbenjárjon értünk.
25. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a fõpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe,
26. hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idõk végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.
27. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része,
28. úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bûnét elvegye. Másodszor nem a bûn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.