Katolikus Biblia
 

Zsoltárok könyve, 1

1. Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bûnösök útján és nem vegyül a csúfot ûzõk közé.

2. Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.

3. Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellõ idõben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.

4. Nem így a gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földrõl.

5. A bûnösök nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok az igazak közösségében.

6. Isten ugyanis õrzi az igazak útját, de a gonoszok útja pusztulásba visz.

Kapcsolódó versek Zsoltárok könyve, 1:

Az 1. zsoltár a bölcsesség zsoltára, amely leírja azokat az áldásokat, amelyek azoknak érkeznek, akik úgy döntenek, hogy követik Isten törvényét. A Zsoltár arról beszél, hogy az igazak megáldódnak, és hogy a gonoszok hogyan vesznek el. Az alábbiakban öt vers található az 1. zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:

Zsoltár 19:7: "Az Úr törvénye tökéletes, és élénkíti a lelkét. Az Úr tanúi méltóak a bizalomra, és bölcs módon teszik a tapasztalatlanul." Ez a vers kiemeli Isten törvényének fontosságát és azt, hogy miként képes bölcsességet adni és megújítani azoknak, akik követik.

Zsoltár 32:1-2: "Áldott az, akinek a bűncselekményt megbocsátják, akinek a bűnt lefedték. Áldott ember az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít a hamisságot, és akinek a szellemében nincs hiba." Ez a vers az áldásokról szól, amelyek a bűnök megbocsátásával és a bűntudat eltávolításával járnak.

Zsoltár 112:1: "Hallelujah! Mennyire boldog az ember, aki fél az Uratól, és nagy örömmel jár a parancsolataiban!" Ez a vers kiemeli azt a boldogságot, amely azoknak, akik félnek az Úrtól, és örömmel követik parancsolataikat.

Példabeszédek 3:1-2: "A fiam, ne felejtsük el a törvényemet; és a szíved megtartja a parancsolataimat. Mert növelik a napjait, és életét és békét adnak hozzá." Ez a vers kiemeli, hogyan kell követni Isten törvényét hosszabb és békés élethez vezethet.

Jeremiás 17:7-8: "Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, és akinek a bizalma az Úr. Mert olyan lesz, mint a vizek által ültetett fa, aki a gyökereit a Ribeiróba terjeszti, és nem fél, mikor Jön a hő, de a levél zöldre vált; és a Sequidência évében nem van döbbent, és nem is tudnak gyümölcsöt viselni. " Ez a vers az áldásokról szól, amelyek azoknak érkeznek, akik bíznak az Úrban, és hogyan tudnak virágzni és minden körülmények között gyümölcsöt viselni.





“Mesmo quando perdemos a consciência deste mundo, quando parecemos já mortos, Deus nos dá ainda uma chance de entender o que é realmente o pecado, antes de nos julgar. E se entendemos corretamente, como podemos não nos arrepender?” São Padre Pio de Pietrelcina