Izajás könyve, 32
1. Íme, igazságosan uralkodik egy király, és a fejedelmek a törvény szerint ítélkeznek.
2. Olyan lesz mindegyikük, mint a rejtekhely a szél elõl, mint a menedék a viharban, mint a patakok vize a szárazságban, és a magas szikla árnyéka a szomjas földön.
3. A látók nem csukják be a szemüket, és a hallók füle felfigyel.
4. Az esztelenek szíve megtanulja a bölcsességet, s a dadogók nyelve érthetõen beszél.
5. A balgát nem nevezik többé nemesnek, s nem mondják becsületesnek az álnokot.
6. Mert a balga balgaságot beszél, és szíve gonoszságot forral, hogy istentelenséget vigyen végbe, és álnokul az Úr ellen szóljon; hogy éhen hagyja az éhezõket, és megtagadja az italt a szomjazóktól.
7. Az álnok ember fegyverei igen gonoszak: mert gonosz terveket kovácsol, hogy hazug beszéddel tönkretegye a szegényt, még akkor is, ha bebizonyítja igazát.
8. Ám a nemes nemeshez méltóan gondolkodik, és kitart a nemes dolgokban.
9. Ti könnyelmû asszonyok, figyeljetek! Halljátok meg szavamat! Elbizakodott nõk, hallgassatok ide!
10. Esztendõ múltán, rövid idõn belül remegni fogtok, ti elbizakodottak, mert vége lesz a szüretnek, és a gyümölcsszedés ideje nem jön el többé.
11. Reszkessetek, könnyelmû asszonyok, remegjetek, elbizakodottak! Vessétek le ruhátokat, vetkõzzetek le, és öltsetek magatokra gyászruhát!
12. Verjétek melleteket a gyönyörû mezõkért, a termékeny szõlõkért,
13. népem szántóföldjéért, amelyet tövis és bojtorján ver föl, és minden boldog otthonért, a boldog városért!
14. Mert üresen állnak a paloták, a zajos város elhagyatott, az Ófel és az Õrhely búvóhellyé lett örökre, vadszamarak tanyája, nyájak legelõje.
15. És újra kiáradt ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermõ kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdõ.
16. Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben.
17. Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.
18. Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban.
19. De földre sújtják az erdõt, és a várost megalázzák.
20. Ti azonban boldogan vettek majd a vizek partján, és szabadjára engeditek az ökröt és a szamarat.