Zsoltárok könyve, 17
1. (Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel!
2. Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi!
3. Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tûzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám,
4. mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen
5. haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam.
6. Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam!
7. Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtõl azokat, akik jobbodhoz menekülnek!
8. Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz,
9. az álnokoktól, akik erõsen szorongatnak! Elleneim bõszülten körülvesznek,
10. megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél.
11. Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre.
12. Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les.
13. Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!
14. Uram, karod szabadítson meg az emberektõl, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bõvelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!
15. Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.