Zsidóknak írt levél, 5
1. Mert minden fõpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bûnökért,
2. mint olyan valaki, aki megértõ tud lenni a tudatlanok és a tévelygõk iránt, hiszen õrá is gyöngeség nehezedik.
3. Ezért a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia.
4. A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront.
5. Így Krisztus sem önmagát emelte fõpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: "A Fiam vagy, ma szültelek."
6. Másutt meg ezt mondja: "Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint."
7. Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált.
8. Annak ellenére, hogy õ volt a Fiú, a szenvedésbõl engedelmességet tanult.
9. Mûve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,
10. mert az Isten õt hirdette ki fõpapnak, Melkizedek rendje szerint.
11. Errõl még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok.
12. Ha az idõt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre.
13. Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek.
14. A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelõ érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.