Izajás könyve, 46

1. Leroskad Bel, összetörik Nebó. Bálványaikat állatokra, barmok hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán.

2. De leroskadnak, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat, akik viszik õket, sõt maguk is fogságba jutnak.

3. "Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan, akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétõl fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltõl kezdve viselem.

4. Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem õszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.

5. Kivel vethettek egybe és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez hasonlíthattok?

6. Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükbõl, és lemérik mérlegen az ezüstöt, aranymûvest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán leborulnak elõtte és imádják.

7. Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik állványra, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyérõl, ha kiáltanak hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit.

8. Gondoljatok erre és szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütõk!

9. Emlékezzetek a régmúlt idõkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló.

10. Én kezdettõl fogva kijelentettem a jövendõt, és elõre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.

11. Elhívom kelet felõl a ragadozó madarat, messze földrõl a kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek, mihelyt eltervezem, már végre is hajtom.

12. Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívûek, akik úgy érzitek: messze van még a gyõzelem.

13. Közel hozom gyõzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsõséget adok Izraelnek."